Mindig is el akartam jutni Közép-Amerikába, de azt sose gondoltam volna, hogy hajóval fogom átszelni az Atlanti-óceánt. Számokkal így tudnám összefoglalni a NomadCruise-t: 1 luxus ócenánjáró, 260 digitális nomád, 37 nemzetiség, 2 hét utazás, napi 3 előadás + 5 workshop, 3 Karib-sziget, 13 buli, korlátlan étel és ital, 750 euro. Persze ez sokkal több ennél, ez egy kapcsolatépítő út, ahol rengeteg barátot és inspirációt tudsz gyűjteni, akiktől egy csomó mindent tudsz tanulni.
Az előző bejegyzésben a digitális nomádokról írtam , de arról nem igazán esett szó, hogy mi is a legnagyobb kihívás számukra ebben az életstílusban. Szebbnél szebb helyeken élnek, közben dolgoznak, buliznak és élvezik a sokszor álomba illő életüket. Szabadok. Viszont tudjuk, hogy az éremnek mindig két oldala van. Az ő életükben az egyik legnagyobb kihívás a közösség, vagyis annak hiánya. A sok utazás miatt nincs állandó baráti társaságuk, se fix munkahelyük, ahova bejárnak, így nincs is közösség ahova tartoznak.
A NomadCruise kialakulása
De mi történik akkor, ha nem szeretnénk egy ilyen életet élni, mert nekünk az a vágyunk, hogy akár havonta másik városban legyünk és felfedezzünk az egész világot? Valószínűleg kevés ember fogja azt mondani a közvetlen ismerőseink közül, hogy velünk tart. Jelenleg, ha ilyen életre vágyunk fel kell készülnünk rá, hogy egyedül kell nekivágnunk. Ez az életstílus Magyarországon még nem igazán elterjedt, bár évről évre egyre többen vágnak bele. A jó hír viszont, hogy nagyon sokan élnek így, csak mindannyian egyedül indulnak el. Johannesnek, aki már évek óta digitális nomádként élt, volt egy ötlete hogyan hozza össze ezeket a hasonló életstílust folytató embereket. Ebből lett a Nomad Cruise. De hogy jön egy óceánjáró a képbe?
A legtöbb nomád szeret elmenekülni a tél elől egy olyan országokba, ahol meleg van és lehetőleg olcsó az élet. Közép- illetve Dél-Amerika tökéletes erre a célra. Kevés embernek jut eszébe, pedig a repülőn kívül van egy másik módja is, hogy odajussunk. A nagy óceánjáró hajók évente kétszer (ősszel és tavasszal) átszelik az óceánt, azért, hogy a hajó átjusson egyik térségből a másikba, az ottani főszezonra (télen értelemszerűen a Karib-térségben vannak, nyáron pedig Európában). Ezek az ugynevezett „repositining“ utak. A hajótársaságok igen kedvező árú jegyeket árulnak ezekre az utakra, mert számukra csak az a fontos, hogy a hajó ne üresen menjen egyik helyről a másikra (sajnos évről évre egyre drágább a jegy, mert rájöttek, hogy nagy kereslet van rá). Johannes, 2015-ben rátalált egy nagyon jó ajánlatra és kitalálta, hogy hajóval fog eljutni Brazíliába. A facebookon egy digitális nomád csoportban meghirdette a tervét és már az első útra 120 ember jelentkezett. A nagy sikerre való tekintettel azóta évente kétszer van Nomad Cruise és évről évre egyre többen jelentkeznek. Ez persze annak is a következménye, hogy aki egyszer elment erre az útra az elég valószínűleg a következőn is ott akar lenni. Én legalábbis biztos!
Hogyan kell elképzelni egy ilyen utat?
Ez egy all inclusive út, egy hatalmas ócánjárón, ahol a casinotól elkezdve a medencén át, a színházig minden van. Általában 2 hétig tart, aminek az egyik fele csak utazás az óceánon, majd a Karib-térségbe érve a hajó kiköt néhány szigeten, ami már csak hab a tortán. Természetesen nem arról van szó, hogy felszállunk együtt a hajóra és 2 hétig semmit sem csinálunk, csak koktélokat iszogatunk és a jakuzziban üldögélünk. Persze lazításra is van bőven lehetőség, de a fókusz nem ezen van.
Az egész koncepció arra épül, hogy összehozza a hasonló embereket, kapcsolatokat építsünk és tanuljunk egymástól.
Délelőtt előadások, délután pedig workshopok vannak, amit a résztvevők tartanak. A témakörök nagyon változatosak, volt szó online kereskedésről, fotózásról, bitcoinról, marketingről, pénzügyekről, wordpressről, NLP-ről, egészséges táplálkozásról és még sorolhatnám. Az biztos, hogy mindenki megtalálja a számára érdekes témát. Sokunknak, inkább az volt a problémája hogy egyszerre több workshop is érdekelt minket és nehéz volt eldönteni melyikre menjünk. A workshopok után lehetőségünk volt saját meet-upokat (találkozókat) szervezni. Volt aki akrojógát tartott, volt fotózás, honlap készítés, amazon FBA és reggeli bootcamp is, hogy formában maradjunk. Nagyon nehéz lenne összeszedni mennyi minden tudtunk tanulni egymástól. Én egy salsa workshopot tartottam és nagyon élveztem.
A tanulás mellett persze volt időnk pihenni és szórakozni. Nekem az egyik kedvencem az volt, amikor a workshopok után a medencében lazítottunk egy koktéllal a kezünkben, miközben a zenekar latin zenét játszott nekünk. A közös vacsorákat is nagyon élveztem, amiket legtöbben arra használtunk, hogy új embereket ismerjünk meg és persze hülye játékokkal szívassuk egymást. A felelsz vagy merszt kicsit átalakítottuk és itt csak "mersz" lehetőség volt, imádtam. Elképesztő, hogy az emberek mennyire kreatívak tudnak lenni, ha hülyeségről van szó.
Amúgy két típusú étterem volt, svédasztal és a la carte. Én leginkább az utóbbiba szerettem járni, ennek egyik oka a fantasztikus csirkés cézár saláta volt, a másik, hogy itt nem rohangált senki össze-vissza, hanem együtt ültünk mialatt megvacsoráztunk. Vacsora után a medence melletti bárba mentünk, ahol már várt ránk a gin tonic és a pina colada :) Onnan pedig irány a disco vagy a napozóterasz, ahol minden este zenélt valaki. Szerencsére sok zenész volt a csapatban, így nem unatkoztunk.
Sokszor volt, hogy elmentünk a hajó által szervezett programra is. Voltunk karaokezni, na nem azért, mert olyan fantasztikus a hangom, hogy meg szeretném osztani a többi emberrel, inkább csak a buli kedvéért. A többi vendég közül viszont voltak tehetséges énekesek. A kedvenc énekesem Elvistől énekelte a Blue suede shoest és a tehetségkutatón még be is öltözött Elvisnek! A ruhából ítélve ő már otthon erre készült :) Az abszolút kedvenc a tropical party volt. Ezen az estén nem zárták le a medencét, aminek persze az lett a következménye, hogy mindenki ruhástul ugrott a vízbe egy idő után.
Az útvonal
Idén a hajó a Kanári-szigetekről Panamába ment. 7 napig csak utaztunk az Atlanti-óceánon és semmi sem volt körülöttünk, csak a végeláthatatlan víz. Fantasztikus volt, bár én is kételkedtem az elején, milyen lesz. Egy hét után érkeztünk meg az első Karib-szigetre, St Kitts-re. Ezután 1 napig ismét utaztunk, mielőtt kikötöttünk Curacaon, illetve másnap Arubán. Évek óta rajta van a telefonomon a Beach Boystól a Kokomo című szám.. Aruba, Jamaica oh I want to take ya.. és még most is hihetetlen, hogy voltam ott! Viszont ha választanom kell, akkor Curacao-ra szavazok. Ilyen kék vizet még nem láttam, mint ott.
Ez csak a kezdet
A 14. napon kötöttünk ki Panamában, ahonnan együtt mentünk a városba. Nehéz volt elhagyni a hajót, annyira megszoktam az ottani életünket, teljesen otthon éreztem már magam. Legszívesebben maradtam volna még 2 hetet, ha tehetem. Johannes mindig azt mondta, hogy ne sajnáljuk, hogy vége, mert a Nomad Cruise valójában a kezdet. Akkor azt gondoltam ezt csak úgy mondja, de ma már tudom, hogy igaza volt. Barátokat szereztem, akikkel együtt utaztam tovább és közösen béreltünk házat Bocas del Toron. Ma már tagja vagyok egy közösségnek, akik hasonlóan gondolkoznak, mint én. Ahol teljesen normális, hogy ha tehetem egész évben csak utazok.
Nem csak nomádoknak szól..
A jó hír viszont, hogy a NomadCruise-ra nem csak olyanok jelentkezhetnek, akik online dolgoznak. Ha így lenne, én sem tudtam volna elmenni. Viszont az is igaz, hogy ez nem egy repjegy, amit az ember online lefoglal magának, befizeti a pénzt és megy. Van egy űrlap, amit ki kell tölteni és válaszolni kell pár kérdésre, többek között, hogy miért szeretnél menni a hajóra. Ha kedvet kaptál az úthoz, akkor elég valószínű, hogy ott találkozunk, mert én már most alig várom a következőt!
